A szomszédai érzik. A vendégei érzik.
De Ön nem érzi — és ez pontosan az, ami a legijedítőbb.

Ha macskája van, nagy valószínűséggel macska-illatú az otthona. Nem egy kicsit, és nem csak az alomdoboz közelében — hanem az egész lakásban.

Az anyósa érzik, amint belép az ajtón. A szomszéd asszony érzik, amikor egy percre beugrik. A barátai kávézásra érkeznek, és orruk elhúzásával keresik a forrást — de nem szólnak semmit, mert kényes a helyzet.

Ön pedig? Ön nem érez semmit.

Ez a macska-tulajdonosok legrosszabb rémálma: egy olyan problémában él, amelyet saját maga nem tud érzékelni.

Megkérdezi a barátait: „Érzetek valamit?" — és ők általában nem mondják meg az igazat. A szomszéd is inkább megjegyzi valahogy, mint hogy egyenesen szóljon. A dátuma nem hív vissza. Az ismerős csak nagyon rövid látogatásokat tesz.

És ami ezt még rosszabbá teszi: minél tovább él ebben a közegben, annál inkább szagvak lesz. Miközben mindenki más érzi a szagot, Ön teljesen nem érzékeli.

De van egy egyszerű eszköz, amellyel macska-tulajdonosok percek alatt megszüntetik a szagot — akkor is, ha maguk nem is érzékelik a problémát.

Hogy én hogyan fedeztem fel? Mesélem.

16 éve dolgozom állatorvosként. Az egész napom macskák körül telik.

A rendelőm nem macskaszagú. Megvannak a protokolljainm, professzionális rendszereink.

De a saját 68 négyzetméteres lakásom?

Fogalmam sem volt, hogy macska-illatú, amíg a barátnőm, Viki egyenesen meg nem mondta: „Katalin, itt macskaszag van, amint belépek."

Épp aznap reggel takarítottam. Kitakarítottam az alomdobozt. Kinyitottam az ablakot.

„Nem érzek semmit" — mondtam zavartan.

Ő kényelmetlenül nézett rám. „Hidd el nekem. Erős."

Akkor ért be: vajon már régen szagvak lettem?

A szégyen óriási volt — különösen azért, mert én állatorvos vagyok. Nekem kellene tudni, hogyan kell ezeket a dolgokat kezelni.

A szagvakság legrosszabb oldala

Házi viziteken sokszor jártam macska-tulajdonosoknál. Az ő lakásaikban mindig azonnal éreztem az alomdoboz szagát. Az erős ammónia-szagot, az ürülékszagot. Másodpercek alatt.

Aztán hazajöttem a saját lakásomba — és nem éreztem semmit.

Az orrom máshol tökéletesen működött. Csak a saját otthonom volt „szagmentes" számomra.

Akkor kezdődött az igazi szorongás: ha minden macska-tulajdonos lakásában érzem a szagot — mi van a saját lakásomban?

Abbahagytam a vendégek hívását. Kifogásokat gyártottam, ha valaki azt javasolta, hogy az én lakásomon találkozzunk. Csak étteremben találkoztam az ismerőseimmel.

A szag irányította a szociális életemet, a magabiztosságomat és azt, hogy ki léphet be az otthonomba.

Elegem lett. Megoldást akartam találni — olyat, amit teljes meggyőződéssel tudok ajánlani, mert tudom, hogy valóban működik.

Hat hónapon át mindent kipróbáltam

Minden egyes sikertelen próbálkozás után megkérdeztem: „Jobb a szag?" A válasz mindig valami olyan volt, hogy „nem igazán", vagy „talán egy kicsit". Nem voltam képes ellenőrizni, hogy bármi is működik-e — csak akkor tudtam meg, ha valaki más megmondta.

Ami mindent megváltoztatott

Hat héttel ezelőtt elvégeztem egy szokásos ellenőrzést egy 14 éves kandúrnál. A gazdája, Erzsébet néni, egy kis győri lakásban lakott. 54 négyzetméter, két macskával — hasonló hely, mint az enyém.

Korábban tucat ilyen házi viziten jártam macska-tulajdonosoknál — mindig éreztem az alomszagot, kivétel nélkül. De amikor beléptem Erzsébet néni lakásába... semmi. Nem volt ammónia-szag. Nem volt ürülékszag. Még az a halvány „macska-illatú" érzés sem volt ott. Őszintén meglepődtem.

„Erzsébet néni, meg kell kérdeznem — hogyan tartja így szagtalanul a lakást?"

„Jaj, ezt a lányom hozta nekem! SzagŐRnek hívják. Ott van az alomdoboz mellett. Állítólag negatív ionokat bocsát ki, amelyek szétbontják a szagmolekulákat — nem csak elnyomják, hanem valóban megszüntetik."

Odamutatta. Egy kis eszköz az alomdoboz mellett. Szinte észrevehetetlen.

Beismerem: szkeptikus voltam. Az összes eddigi próbálkozás után... ez a kis dolog más lesz?

De ott álltam Erzsébet néni lakásában, ahol két macska él 54 négyzetméteren — és valóban nem volt szag. Nem „kevesebb szag". Nem volt szag.

Aznap este utánaolvastam a SzagŐRnek. Rengeteg véleményt olvastam el. „A lakásom nem szaglik többé." „A látogatóim nem veszik észre, hogy macskáim vannak." „Végre nem kell szégyellenem az otthonom."

Volt 60 napos pénzvisszafizetési garancia. Addigra már annyit elköltöttem és annyit próbáltam ki, hogy gondoltam: miért ne adjak ennek is esélyt?

Hogyan működik a SzagŐR?

Ami ezután történt

Három nappal később megérkezett. Bedugaszoltam az alomdoboz mellé. Egy kis, elegáns eszköz, alig feltűnő. A macskáim észre sem vették.

Én magam nem éreztem semmi változást — hát persze, szagvak voltam. De néhány nap múlva Viki bejött, és megállt az ajtóban.

„Megszabadultál a macskáktól?" — kérdezte.

„Miért? Nem, miért kérdezed?"

„Nem érzek semmit. Általában van egy kis macskaszag, amikor belépek. Most semmi."

Nevettem idegesen. „Komolyan mondod?"

„Igen. Nem viccelek."

Vasárnap megjött az anyukám. Nem nyitott ablakot. Nem tett megjegyzést. Húsz perc után megkérdeztem: „Érzed, hogy macskaszag van?"

„Nem. Miért?"

„Mert… alomdobozom van."

„Hát, nem érzem, édesem."

Majd sírtam. Hat hónapig voltam túl szégyenlős ahhoz, hogy vendéget hívjak — túl szorongó, állandóan kérdezgetve „érzetek valamit?", és soha nem hittem az őszinte válaszoknak.

A következő héten több ismerőst is hívtam. Egy brutálisan őszinte barátnőt. A húgomat. Egy kollégámat. Minden alkalommal ugyanaz volt a reakció: semmi szag.

Tényleg működött.

Ők is kipróbálták